A festmény egy nyugodt pillanatba vezet el, megragadva a fiatalság és a naivitás esszenciáját, amelyet egy virágokkal díszített fiatal lány testesít meg. Lágy és kontemplatív arckifejezése magára vonja a néző figyelmét, egy csodákkal és önvizsgálattal teli világra utalva. A fények finom játéka finoman kiemeli finom vonásait, amelyeket lágy fókuszban ábrázolnak, szinte éteri hatást keltve. A válla fölé hulló gesztenyebarna haja meleg kontrasztot ad halvány, ragyogó bőréhez. A lazán illeszkedő ruha tökéletesen kiegészíti alakját, a szerénységet eleganciával ötvözve, hangsúlyozva ezzel nőiességét.

Renoir lágy, pasztell színpalettája – főleg lágy kékek, meleg rózsák és élénk virágos színárnyalatokkal – varázslatos légkört teremt. A kezében és a lába körül szétszórt virágok sárga és narancssárga árnyalatokban élnek, az reménységet és örömöt szimbolizálva. Az összkép, amelyben a lány kissé el van mozdítva a középvonaltól, a nézőt arra hívja, hogy felfedezze a vásznat és megtalálja a nyugalom érzését a környezetében. Nostalgia és gyengédség érzését idézi meg, talán tükrözve egy egyszerűbb időszakot. Renoir, aki arról ismert, hogy képes megragadni a fény és az érzelem lényegét munkáiban, lehetővé teszi számunkra egy múló pillanat megosztását, emlékeztetve minket a fiatalság, a természet és a közöttük lévő finom egyensúly szépségére.