A jelenet álomszerű minőségben bontakozik ki, a zöld táj ölelésében megörökített pillanat. Egy alak, szinte éteri, egy pompás, sötétkék lovat mutat; a hátán egy fiatal nő, meztelenül és kényelmesen, oldalt lovagol. A művész szándékos ecsetvonásai a csendesség érzetét keltik, a narratívában egy pillanatnyi szünetet. A lágy, kevert színek harmonikus egyensúlyt teremtenek. A föld mögöttük terül el. Két másik alak áll, egyszerű ruhákba burkolózva, jelenlétük a közös elmélkedés, vagy talán a csendes megfigyelés pillanatának érzését adja. Az egész jelenet erős, felidéző hatású.