Ez a finom rajz egy bensőséges és nyugodt pillanatot ragad meg: egy fiatal hölgy, aki egy elegáns, 18. századi ruhát és kalapot visel, figyelmesen hajol egy döntött rajzasztal fölé. A szürke és meleg barna puha árnyalatai finoman körülölelik alakját, finom melegséget és ragyogást kölcsönözve a kompozíciónak. A művész vékony, szinte suttogó vonalvezetést és rétegezett árnyékolást használ, amely felfedi ruhájának kecses redőit és az arcára koncentráló tekintetét, miközben keze célzottan halad a papíron. Az asztal alatt nyitva lévő fiók, tele eszközökkel vagy vázlatokkal, bájos otthoni realizmust ad hozzá, utalva az otthoni elkötelezett alkotói gyakorlásra. Mögötte egy másik rajz van kitűzve egy táblára, ami kontextust ad, felidézve a korabeli művészeti oktatásban nélkülözhetetlen fegyelmezett tanulmányokat és türelmes másolást. A mű mind érzelmi, mind történeti síkon rezonál, mintha csendesen meghívna bennünket, hogy belépjünk egy elhivatott amatőr művészid alkotói világába.