A fiatal nő, látszólag valaminek a szélén ül; talán egy tornác, vagy egy ajtóhoz vezető lépcsőfok. Pillantása közvetlen; a mélabú egy árnyalata elhomályosítja ifjúi vonásait. A művész mesterien ragadta meg a fény és az árnyék játékát, kiemelve egyszerű fehér blúzának textúráját és kék szoknyájának mély redőit. Ahogy a karját összefonja, nyugodtan pihenve, a befelé fordulás pillanatát és egy finom akadályt is sugall.

A színek palettája halk, de élénk. A szövet hideg kékjei és lilái finoman ellentétben állnak a bőrének és a háttérnek melegebb tónusaival. Van egy csendesség érzése, a világok között lebegés érzése; a belső és a külső, a jelen és a múlt között. Ez a mű a fiatalság, a reflexió és az élet csendes pillanatainak egyetemes témáiról szól. A művész ügyes érintése az emberi forma megjelenítésében és a fény finom kölcsönhatása a művet az emberi érzelem megható felfedezésévé emeli.