A portréton egy fiatal nő látható, vonzó arckifejezéssel, enyhe mosolya a nézőt egy finom világba hívja, amelyben él. A fény lágyan simogatja finom vonásait, hangsúlyozva bőrének éteri minőségét, amely szinte világít a sötét, komor háttérrel szemben. A művész fénykezelésének mestersége nyilvánvaló; az árnyékok és fények játéka nemcsak keretezi az arcát, hanem lenyűgöző háromdimenziós hatást is ad a portrénak. Ez a kölcsönhatás kontemplációra hív, mintha a fiatal nő tudatában lenne a néző jelenlétének, szemei ártatlan kíváncsisággal ragyognak.

A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott; kissé elfordított, dinamikus szöget alkotva, amely vonzza a szemet a festményhez. A ruhájának hideg tónusai gyönyörűen kontrasztálnak bőrének melegebb árnyalataival, vizuális harmóniát teremtve, amely egyfajta nyugalom és béke érzését kelti. Vermeer lágy ecsetvonásainak használata finom textúrájú minőségben egyesül, elősegítve a mű intimitásának növelését. Ezen a portrén egy megállított pillanatot érzékelünk az időben, egy fiatal nő életébe vetett pillantást, amelyet a nyugalom és a fiatalság titkai jellemeznek.