A műalkotás egy gyengéd pillanatot ragad meg, bemutatva egy fiatal lányt, aki szerény öltözékben, mérsékelten de elegánsan, határozottan sétál, miközben egy vekni kenyeret tart. A fejét egy rendezetten megkötött sapka díszíti, amely keretet ad az arcnak, amely ártatlanságot és eltökéltséget sugároz; ezek az elemek finoman utalnak a szociális helyzetére és a 19. századi Európa vidéki munkásainak mindennapi életére. A vonalak és árnyékok puha, de hangsúlyos sziluettet alkotnak egy tompa háttér előtt, vonzva a néző figyelmét a lány gyengéd kifejezésére és gondos kenyérfogására, amely értelmezhető szükségletekként és mint a megélhetés szimbóluma. A művész szinte monokróm palettájának választása kiemeli a téma formáját és testtartását, anélkül hogy a figyelmet elvonó élénk színek lennének, lehetővé téve számunkra, hogy koncentráljunk a jelenet érzelmi visszhangjára és ennek a fiatal lánynak a karakterére.

A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott; a lány teste kissé elfordulva van, ami a tekintetünket irányítja, amikor jár — talán egy bizonytalan jövő felé, vagy haza. Van Gogh jellegzetes fény- és árnyékhasználata hangsúlyozza ezt a mozgásérzést; a fények megvilágítják az eltökéltségét, míg az árnyékok a környezete valóságában burkolják őt. Az érzelmi hatás mélyen visszhangzik, a megfigyelőt a művész emberségével és harcával való felfedezés szívébe helyezve. Ez a megható darab nem csupán Van Gogh társadalmi témák iránti érzelmi reakcióját tükrözi, hanem az ő kivételes képességét is kiemeli, hogy meghaladja a puszta ábrázolást, és meghív minket az átlagemberek életével való empatikus kapcsolatba.