Ez a kifejező rajz egy hölgyet ábrázol, aki elegánsan ül, hátát finoman a néző felé fordítva. Főként puha, tompa vörös, fehér és szürke árnyalatokkal készült bézs háttéren, a művész finom ceruza- és pasztelltechnikákat alkalmaz, hogy megjelenítse a nő bőrének textúráját, valamint a testen körülömlő anyagot. A kompozíció intim módon a figura sziluettjére fókuszál, kiemelve a hát ívét és a széken elfoglalt elegáns testtartást. A laza, vázlatos jelleg szinte suttogó, múló közelséget kölcsönöz a jelenetnek – egy személyes pillanatot, amely a mozdulatlanság és a lélegzet között függ.

A visszafogott színhasználat és a minimális részletek a szem mozgását vezetik a finom fény-árnyék játékokon át, ritmust teremtve a világos és sötét között, ezzel élettel töltve meg a nyugodt pózt. Ez a vázlat és finom plasztika ötvözete a 19. század végének esztétikáját tükrözi, ahol a spontaneitás és az elegancia összefonódik. A mű érzelmi hatása egyszerűségében rejlik, invitálva a nézőt, hogy elmélkedjen az ülő alak csendes bájáról és nyugodt méltóságáról. Történelmi szempontból a kor női portréfestésének árnyalt megközelítését mutatja be, amely egyensúlyt teremt az illedelmesség és a gyengéd emberi megértés között, személyes és időtlen módon.