Ez a finom drypoint technikával készült metszet egy elegáns nőt ábrázol oldalnézetben, amint kezei lazán egy szék támláján nyugszanak. A művész finom, precíz vonalakat használ, hogy visszaadja a nő tartását és bonyolult frizuráját, miközben a vázlatos rajz hatású, részleteiben nem kidolgozott öltözék és háttér inkább csak sejteti a jelenetet, ezáltal mulandó bájt sugározva. A majdnem befejezetlen, könnyed vonások szép kontrasztot alkotnak az arcon és hajon sűrűbben kidolgozott részekkel, a tekintet így nyugodt arcára és kifinomult karakterére irányul.

A kompozíció minimalista, mégis lenyűgöző; vonalgazdálkodásra építve pillanatnyi, bensőséges érzést hordoz az időben megfagyott pillanatról. Ez a monokróm paletta a finom vonalkázásból keletkező fény-árnyék játékával apró mélységet és textúrát ad, így gazdagítva a kontemplatív arckifejezés mögötti érzelmi rétegeket. A mű a Belle Époque eleganciája és női szépsége iránti rajongását tükrözi; művészi jelentőségét a technikai tudás és a légies impresszionista érzékenység összekapcsolásában rejlik, amely a nézőt arra ösztönzi, hogy elképzelje a vonalak mögötti történetet.