A mű egy fiatal nőt ábrázol, aki látszólag egy nagy fa árnyékában pihen. Tekintete közvetlen, találkozik a néző tekintetével egy enyhe töprengés gesztusával. Egyszerű, mégis elegáns öltözéket visel: sötét színű mellényt fehér blúz fölött, leomló kék szoknyát, amely vidéki környezetre vagy a természetben való csendes elmélkedés pillanatára utal. Meztelen lábai, a földön pihenve, tovább fokozzák a derű érzését.

A cselekvés közepén van megörökítve; kezei kötögetéssel vannak elfoglalva, finoman felfedve egy pillantást a mindennapjaiba. A háttér, elmosódott, de jelen van, egy folyóval és a környező fákkal rendelkező tájra utal. A fény és az árnyék játéka mélységérzetet kelt, magára vonja a tekintetet, és a fiatal nőt helyezi a középpontba. Az egész kompozíció kiegyensúlyozott, a béke és a nyugalom érzetét kelti, tükrözve egy olyan időszakot, amikor a szabadidőt és a természetet nagyra becsülték.