Ez a lenyűgöző önarckép a művész munkáját meghatározó vibráló energiát sugározza. A középponti alak közvetlenül a nézőre néz, arckifejezése a magabiztosság és a sebezhetőség keveréke, éles ellentétben a körülötte virágzó virágokkal. A művész egy kidolgozott kompozícióba helyezi magát, a telített árnyalatok szimfóniájába, ahol a mélykék háttér kiemeli a bőrszínét. A művész sárga virágokból készült koronával díszítette magát, jellegzetes fonott haja pedig aprólékosan kidolgozott. Az élénk papagájok és a gazdag virágmotívumok bevonása a szimbolizmus rétegeit adja, tükrözve a művész örökségének átölelését, valamint az élet és a halál bonyolult kölcsönhatását. Úgy érzi, mintha meghívást kaptunk volna a világába.