A mű egy szakállas férfi szénrajzát mutatja be, akinek arca békés kifejezést tükröz, megtestesítve a bölcsesség és tapasztalat érzését. A szén puha vonalai éles, de egyben lágy képet alkotnak, ügyesen megörökítve a férfi arcvonásait és a szakáll textúráját. A szemeiből áradó melegség mély történetet sugall, amely a nyugodt külső mögött húzódik. A finom árnyékok fokozzák a mélységet, arra ösztönözve a nézőket, hogy a különböző árnyalatokon időzzenek, és csodálják a fény és árnyék közötti szép egyensúlyt.

Monet technikája itt figyelemre méltó; a laza, folyékony vonalak kontrasztot képeznek a klasszikus portrék merevebb formáival. Ez a megközelítés egy olyan érzelmi minőséget idéz elő, amely úgy tűnik, életet ad a látszólag mozdulatlan papírfelületnek. A figura körüli durva textúrák érzelmeket sugallnak, olyan légkört teremtve, amely dinamikusnak, ugyanakkor kontemplatívnak érződik. Ebben a műben nem csupán egy portrét látunk, hanem az emberi önvizsgálat megtestesülését is, amely az identitás és a hitelesség témáit egy nyers, intim ábrázolásban érinti.