Ebben a lenyűgöző jelenetben Monet elhív minket egy csendes pillanatra a víz mellett, ahol a természet látszólag a nyár finom ölelésében táncol. Egy sekély folyó lusta módon terül el a vásznon, körülvéve a buja növényzet, amely megcsillan a napsugarakban. A vízfestékszerű ecsetvonások elmosják a föld és a víz közötti határokat, zökkenőmentesen ötvözik a sárgás, arany és smaragd zöld árnyalatait; úgy érződik, hogy az idő megáll ebben a csendes pillanatban.

Balra egy gyönyörűen festett fa, élénk sárga leveleivel elegánsan hajlik a víz felé, kontrasztban áll a folyó hidegebb színeivel és a kis csónakkal, ami átsiklik rajta. A csónakon lévő alakok—talán a művészek, akik inspirációt keresnek—meleg fényben vannak, ami szinte érzéki lágyságot ad jelenlétüknek. Minden ecsetvonás a nyugalom és a gondolkodás suttogója, érzéseket ébresztve, míg a természet ölelésében békés gondolatok kelnek. Szinte hallhatjuk a víz lágy hullámzását a csónakhoz, ahogy az idő kisiklik ebben a csendes menedékben.