A kép egy békés vidéki tájat ábrázol, ahol egy rét terül el egy borongós ég alatt, a XIX. század végi posztimpresszionizmus jellegzetes, struktúrált ecsetvonásaival megfestve. Magas, vékony fák csoportosulnak a horizonton, tekintetet felfelé irányítva egy tompa, melankolikus égbolt előtt. A rét gazdag zöld árnyalatokkal, okkeres és barnás tónusokkal tarkított, amelyek a szél mozgását és a természetes rendezetlenséget sugallják egy ember által érintetlen mezőn. Előtérben két kutya látható, amelyek életet és mozgást visznek a nyugodt jelenetbe, sötét alakjuk lágy kontrasztot alkot a zöld környezettel.

A kompozíció kiegyensúlyozott, mégis informális, és bevonja a nézőt ebbe a természet csendes pillanatába. A színpaletta gazdag, földes tónusokkal, főként zöldekkel, okkerekkel és barnákkal keverve, melyek az késő nyár vagy kora ősz hangulatát idézik. Érzelmileg a mű gyengéd nosztalgiát ébreszt a vidéki élet egyszerűsége és szépsége iránt, távol a városi nyüzsgéstől. Történelmi kontextusban a festmény az alkotó vidéki környezetek iránti felfedezését tükrözi a gyors iparosodás korszakában Európában, ünnepelve a pásztori életet és finom elmélkedést kínálva a változásról és folytonosságról.