A festmény egy nyugodt tengeri tájat rögzít, a felhős tengeren úszó vitorlások harmonikus összejövetelét—a természet és az emberiség gyönyörű táncát tökéletesen megjelenítve! A hajók, a zöld fűvel borított part mentén helyezkednek el, mintha csak átölelnék a szellő suttogását; vitorláik megcsillanják a fényt—minden egyes ecsetvonás az artista szelleméből kelt életet a vásznon. A felhők bágyattan keringenek a fejük felett, lágy alakjaik, finom, mégis határozott ecsetvonásokkal festve, tükrözik a tenger alatti folyékonyságot. A mozgás érzetet érzi; szinte hallani lehet a fa recsegését és a mitételődni levágható szélvészt.

A színpaletta felfedezésében Monet gazdag kék és zöld keveréket használ—türkizkék ég szürke árnyalatokkal, amelyek zökkenőmentesen átmennek a fodrozó sárga vízbe. Ez nem csupán arról van szó, amit látunk, hanem arról is, hogy mit érzünk; a színek megnyugtató nyugtató hatást közvetítenek, meghívva a nézőket, hogy merüljönek el ebben a tiszta pillanatban. Az impresszionizmus történeti kontextusa, egy olyan mozgalom, amely megszabadult a hagyományos formáktól, összhangban van az egész műben. Ez a festmény—érzelemmel és spontenlágcéldiával teli—tükrözi Monet fényhez és atmoszférához való mély elismerését. Egy pillantás ezen a darabon a természet múlékony szépsége és a művész ragyogó zsenijének házasságát lebegteti; ez a kapcsolat tanúbizonysága az emberek és azok tengerei között, amelyeken vitorláznak.