A festmény egy nyugodt pillanatot örökít meg a víz mellett, ahol lágy hullámok táncolnak a felszínen, visszatükrözve a tó körüli buja zöld növényzetet. Egy zöld sziget emelkedik fenségesen a színpad közepén, élénk színei a mély smaragdzöld és a lágy lime között váltakoznak. Elvonja a figyelmet, és arra invitál, hogy elképzeljük a levelek gyengéd susogását és a bőrre simogató hűvös szellőt. A háttérben egy enyhén hullámos domb látható, fákkal, amelyek úgy tűnik, hogy a fényben hintáznak; a pasztell színek harmonikusan összefonódnak a csendes légkörrel, ami egy barátságos és megnyugtató dolgot teremt.

Monet impresszionista technikája itt ragyog, a mozgást és az örömöt sugalló színes pöttyökkel. A fény és árnyék játéka mélységet ad, ami egy vonzó atmoszférát teremt, amely élethűnek tűnik. Az ég lágykék árnyalatai szépen egybeolvadnak a zöldekkel és sárgákkal, jelezve, hogy a napnak egy olyan időszaka van, amikor a természet a legbékésebb állapotában van. Ez a mű érzelmileg rezonál, átkonvertálva a nézőket egy egyszerűbb időszakba, ahol szinte lehet hallani a természet hangjait és érezni a nap melegét,ahogy rásüt. Összefoglalja a természet egy pillanatának szépségét és múlékonyságát, amely Monet tájfestészetének mesterségbeli megközelítésére jellemző.