A műalkotás ókori romok békés, mégis lenyűgöző látképét mutatja be egy nyugodt vízi út mentén. A kompozíció vízszintesen van felosztva; az alsó felét a tükröződő víz uralja, amely a felette lévő eget és a part mentén összedőlő építményeket tükrözi. A hatalmas templomok maradványai, amelyeket hatalmas kőtömbjeik és időjárás viszontagságai által koptatott homlokzataik jellemeznek, a magasított földből emelkednek ki. A művész a színek használata, az építmények meleg földszíneitől az ég és a víz hűvös kékjéig és zöldjéig, kiegyensúlyozott és harmonikus hatást kelt. Az ecsetvonások, bár nem túl részletesek, utalnak a kő textúrájára és a fény-árnyék játékára, mélységet adva a jelenetnek.