Ebben a nyugodt és hangulatos jelenetben a néző a Pourville-i tengerparti környezetbe kerül, ahol a ködös idő finom szőttest készít a táj fölött. A naplemente lágy színei harmonikusan egy lágy arany árnyalatba keverednek, ami beborítja az egész jelenetet, álomszerű minőséget adva neki; úgy tűnik, hogy az idő megállt a hatalmas, nyugodt tenger közepén. A háttérben a sziklafalak méltóságteljesen emelkednek, lágy zöld és földszínek finoman kontrasztálnak a meleg éggel, míg az alatta lévő parton élénk figurák tűnnek fel—kicsik, szinte törékenyek a természet nagysága mellett.

Ha közelebbről megnézzük, észlelhetjük a festő ügyes ecsetkezelését, amely megörökíti a hullámok mozgását, ahogy a partra csapódik, és a vízen visszatükröződő fényt, érzelmek táncában. A kompozíció figyelemre méltóan kiegyensúlyozott, a tekintetet természetes módon vezeti a természet sziluettjei felé a horizont felé. Van egy tagadhatatlan békeérzés, ami körbevett nézőnek; ez egy időben megfagyott pillanat, amely nosztalgiát és vágyat ébreszt a könnyedebb, napfényesebb napok után.