A jelenet úgy bontakozik ki, mint egy friss levegővétel, egy tavaszi nap vibráló panorámája. A mezők a bolyhos, fehér felhőkkel teli ég alatt terülnek el, meleget és szellőt ígérve. A művész mesterien ragadja meg a fény játékát, mintha a nap simogatná a virágzó fákat, amelyek a tájat díszítik. A színpaletta a lágy zöldek, a finom rózsaszínek és az ég finom kékjének szimfóniája, amely a nyugalom és az öröm érzését kelti.

Szinte érezni lehet a szél gyengéd érintését, és hallani a levelek susogását. A kompozíció magához vonzza a tekintetet, és a megművelt mezőkön vezeti át, ahol a figurák a munkájukkal vannak elfoglalva, formájukat a ködös légkör lágyítja. Ez a vidéki élet pillanatképe, amely a béke és a harmónia érzésével telített, a mindennapok szépségének tanúsága. Az ecsetvonások, amelyek tele vannak mozgással, egy mulandó pillanatra utalnak, amely örökre megmarad az időben.