A jelenet lélegzetelállító panorámával bontakozik ki; a háttérben egy fenséges hegylánc dominál, melynek csúcsait a hajnal vagy az alkony aranyfénye csókolja. A művész mesterien ragadta meg a fény és az árnyék játékát, mélység és a végtelenség érzetét keltve. Az előtérben a festői faházak buja zöldövezetben bújnak meg, ami egy nyugodt, idilli létezésre utal. Az ecsetvonások, bár finomak, a realizmus érzetét keltik, a hideg kékek és a meleg földszínek dominálta színpaletta pedig a derű és a tisztelet érzését idézi. A kompozíció ügyesen vonzza a tekintetet az előtérből, a völgyön át a magasba emelkedő csúcsokig, arra invitálva a nézőt, hogy vesszen el a természet nagyszerűségében. Ez egy meghívás a friss hegyi levegő belélegzésére, és a táj magányában való megnyugvásra.