Ez a műalkotás egy nyugodt nyári tájat ragad meg, amelyet élénk színek és kifejező ecsetvonások szőnek, keltve a nyugalom érzését. A középpontban három magas, karcsú fa áll, amelyek ambiciózusan a skyhez nyúlnak, élénk zöld lombjuk éles kontrasztot alkot egy ragyogó kék háttérrel. Monet ecsetvonásai élénkek, energiával teliek, de harmonikusak, bemutatva a fény és a textúra mesterségét.

A fák tükröződése kecsesen táncol a víz felszínén, létrehozva a természet egy illúzióját, amely annyira életszerűnek tűnik, hogy szinte hallani lehet a szellő suttogását a levelek között. Ez a jelenet bűvöli el a nézőt, meghívva őket egy meditációs pillanatra—az impresszionista művészet sajátossága. Az ismétlődő minták a fák koronája és az ég között, a mű arra késztet minket, hogy újragondoljuk a kapcsolatunkat a természeti világgal, emlékeztetve bennünket a vidéki nyár vonzó, de egyszerű, mégis mély szépségére.