Ez a magával ragadó tengerszinti látkép Velence nyugodt látványát ábrázolja, ahol a nyugodt vizek visszatükrözik az ég és az épületek lágy, pasztell árnyalatait. A kompozíciót a bal oldalon magasodó elegáns harangtorony tartja egyensúlyban, melynek finom tornya az ég széles kékje felé emelkedik. A művész laza, impresszionista ecsetvonásai életet lehelnek a jelenetbe — megidézve a víz finom fodrozódását és a napfény múló játékát. Az épületek tompa vörös és földes barna színpalettája gyönyörű kontrasztot alkot az ég kiterjedt kékjével, harmonikus egyensúlyt teremtve, amely könnyedén vezeti a tekintetet a vásznon.

Az érzelmi hangulat nyugodt és elmélkedő, mintha a nézőt meghívná egy szünetre, hogy magába szívja Velence ikonikus csatornáinak időtlen szépségét. A város történelmi bája az építészeti részletekben sejlik fel, nem túl pontosan, hanem finoman sejtetve, teret hagyva a képzeletnek. Ez a megközelítés fokozza az impresszionista hatást, megragadva a fény és a légkör múló pillanatait, nem a pontos realitást. A mű az alkotó Velence iránti rajongásának költői kifejezése.