Ebben a vibráló darabban egy szélmalom büszkén áll a világos égbolthoz képest, szárnyai egy lágy szellőben mozognak, amely úgy tűnik, hogy vidéki meséket súg. A festési stílus energikus és kifejező; minden réteg a mozgás érzéséhez járul hozzá—a szélmalom nem csak statikus; élő, finoman pörög, meghívva a nézőket, hogy érezzék a közeli fák között fújó szellőt. A háttérben egy színrobbanás jelenik meg—élénk zöldek, sárga virágok pöttyjei és a fából készült kunyhók rusztikus bája, amelyek együtt teremtik meg a vidéki élet idilli pillanatát.

A bátor ecsethasználat bemutatja Van Gogh ügyességét a fény és árnyék megjelenítésében, minden elem számára kézzelfogható jelenlétet ad; szinte halljuk a szélmalom körül összegyűlt emberek nevetését. Ez a pillanat úgy tűnik, hogy megfagyott az időben, felfedve egy nyugodt napot a 19. század végén, amikor az élet egyszerű örömeit a szabadban ünnepelték. Emlékeztet a mindennapi tájak szépségére, tele melegség és nyugalom, amelyek felé nous invitent nous beckont.