Ez az élénk tájkép a pointillizmus élénk energiáját sugározza, ahol számtalan apró színes pont egyharmonikusan összefonódó jelenetté áll össze. Magas sziklák, rózsaszínes és lágy lila árnyalatokban festve, uralják a hátteret, durva textúrájukat apró pigmentpontok lágyítják. Egy kanyargós folyó csillog zöld és kék árnyalatokban, visszatükrözve a felette ragyogó ég meleg fényét. A part mentén apró alakok — csak vörös és narancssárga foltok — sejtetik az emberi jelenlétet, nyugodtan élvezve a természetet.

A kompozíció kiegyensúlyozza a természet nagyszerűségét az intim emberi részletekkel; a technika közelebb hívja a nézőt, hogy megcsodálja a színek bonyolult mozaikját, amely távolról optikailag olvad össze. A meleg színpaletta, amelyet földszínű narancsok és hűvös kék árnyékok uralnak, a késő délutáni vagy kora esti fény nyugalmát idézi. Az 20. század elején készült mű a neoimpreszionisták tudományos színelmélet és aprólékos ecsetkezelés iránti elkötelezettségét tükrözi, nyugodt, ám élénk természeti ritmusok megtapasztalására hívva a nézőt.