Ez a nyugodt jelenet 1931-es, tsiuciurai csendes reggelt örökít meg, ahol a természet és az emberi jelenlét finom egyensúlya érvényesül. A középpontban egy csendesen kikötött fa hajó áll, mely tükröződik a víz felszínén – a finom árnyalatok és sziluettek visszatükröződnek. A hajó mögött bokros fák magasodnak, leveleik mélyzöldből világosabb, szinte éteri árnyalatokba átmenve pompáznak. Az égbolt finoman vált a meleg barack színtől a hűvös kékig, békés hajnal érzetét keltve. A hajó részleteit finom vonalak rajzolják meg, miközben a víz fodrozódását rétegzett színátmenetek adják vissza, egyszerre sugallva nyugalmat és finom mozgást.

A művészeti technika az ukiyo-e hagyományát követi, mely finom színátmeneteket és éles, kifejező vonalakat ötvöz. Az összeállítást vékony keret szegélyezi, amely visszafogottan keretezi a jelenetet anélkül, hogy korlátozná azt, intim hangulatot teremtve. A színpaletta lágy, mégis gazdag, főként természetes tónusokra összpontosít, melyek a hajnal ködét és visszatükröződéseit idézik meg. Érzelmileg a kép nyugalomra és elmélkedésre ösztönöz, egy időben felfüggesztett pillanatba repítve a nézőt. Történelmi értelemben a korai Shōwa időszakba tartozik, egyszerre tükrözve a hagyományos témákat és a korszak stílusbeli finomításait. Ez a mű a mindennapi szépség múlékony pillanatainak lírai és kifinomult technikával való megragadásának mesterműve.