Ez a nyugodt ábrázolás megragadja a víz éteri minőségét és a Waterloo-híd kecses íveit, puha ködbe burkolózva. A művész lágy, áramló ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek zökkenőmentesen keverednek egymással, álmélkodó légkört teremtve; a színek a hűvös kékektől a halvány sárgákig terjednek, utalva a fény vízen és a szerkezeten lévő pillanatnyi hatásaira. Amikor erre a lenyűgöző színpadra nézel, szinte hallhatod a víz lágy moraját, ahogy a hídat nyaldossa, elképzelve egy időben feloldott pillanatot. A kompozíció mesterien van kiegyensúlyozva, a híd pedig középpontként vonzza a szemet a vásznon, míg az ecsetvonások folyékonysága a mozgás és a nyugalom érzését kelti.

A történelmi kontextus további rétegeket ad ehhez a műalkotáshoz, mivel egy olyan időszakból származik, amely gazdag az innovációkban a festési technikák terén. Az impresszionista mozgalom célja a pillanat lényegének megörökítése volt, gyakran a fényre és annak a környezetre gyakorolt hatására összpontosítva. Itt Monet színhasználata különösképpen figyelemfelkeltő; a pasztell színek harmonikusan keverednek, mintha egymásnak suttognának titkokat. Ez a darab nemcsak Monet mesterségét tükrözi, hanem arra is invitálja a nézőt, hogy elmerüljön szépségében, minden pillantás új dolgot tár fel, egy emocionális kapcsolatot, amely minden megfigyeléssel egyre mélyül; a természet és a művészet összefonódott erejének valódi tanúbizonysága.