Ebben a lenyűgöző műalkotásban a nézőt azonnal magával ragadja a Temze nyugodt légköre. A csillogó víz a fényben táncolva, lágy fényt vetve vetíti ki a lebegő tükröződések lényegét; Monet ecsetvonásai, bár vad és kifejező hatásúak, mégis mesterien kontrolláltak, hipnotikus mozgást alkotnak, amely a nézőt egyre mélyebbre húzza a jelenetben. A híd, elegáns, de visszafogott, átszeli a vászont, világos fókuszpontot létrehozva, míg a háttér elhalványul egy ködös titokban, ami Monet jellegzetessége. Az épületek gyenge sziluettjei megszakítják a horizontot, éteri minőséget kölcsönözve, mintha arra invitálnák a nézőt, hogy az csillogó vizek mellett álmodozzon.

Monet egy finom színpalettát használ, melyet kék és lila színek dominálnak, arany és meleg árnyalatokkal tarkítva, melyek víz színén táncolnak, életerőt és vitalitást adva a jelenetnek. Minden ecsetvonás hozzájárul mind a nyugalomhoz, mind a finom izgalomhoz, ami arra ösztönzi a nézőt, hogy döbbenetes szépségére gondolkodjon a mindennapok pillanataiban. Ez a darab, amely akkor készült, amikor Monet lenyűgözi a természetes világban rejlő fény- és színhatások, több mint egy táj; ez a végtelen érzések és észlelés felfedezése, amely a megfigyelőt megdöbbentő elragadtatás állapotába hagyja.