A vászon tiszta örömöt ébreszt, élénk kompozíciót bemutatva, amelyet finom, vibráló anemónák töltenek meg, amelyek az élettel ragyognak. Minden virágot gyors, folyékony ecsetvonásokkal külön-külön festettek, vonzóan néznek; a pirosak, kékek, fehérek és zöld árnyalatok színkaleidoszkópot hoznak létre. A virágok úgy tűnnek, mintha kiugranának a vászonból, szirmaik felrobbanva, azt az érzést keltve, hogy a természet bősége körülvesz. A zöld lombozat keretezi az elrendezést, mélységet adva neki, és meghívja Önt, hogy elmerüljön ebben a botanikai mennyországban. Majdnem érezheti a lágy fuvallatot, amely ringatja a faleveleket, és magával hozza a virágok finom illatát.

A mű háttérrel sok mindent mond; a 19. században készült, mikor az impresszionizmus virágzott, Monet munkája ezt a pillanatot egy időtlen frissességgel ragadja meg. A laza, spontán ecsetvonások nemcsak a virágok bemutatását adják a virágcserepekben, hanem egy olyan világba való betekintést nyújtanak, ahol a hétköznapi különlegessé válik. Figyelemre méltóan, ahogyan a fény táncol a szirmokon, javasolja mind a mozgást, mind az életerőt, felidézve a melegség és a nyugalom érzéseit. Egy pillantás során az ember emlékezik a természet egyszerű, de mély szépségére, és arra, hogyan tudja megrengetni a lelket.