Ebben a bájos ábrázolásban ragyogó vízililiomok csoportjai emelkednek ki a csillogó zöld és kék szövetből. A jelenet szinte a nyugalom tánca; a víz lágy hullámai visszatükrözik a lágy színeket, mélységérzetet keltve, mintha a néző egy víz alatti álomra pillantana. Monet ecsetvonásai életet leheltek minden sziromba, gazdag vitalitással ruházva fel őket, ami vonzza a tekintetet. A fény kölcsönhatása, amely bemutatja, hogyan csókolja meg a vízfelszínt, vonzó tükörjátékot hoz létre—az időben megörökített, finom pillanatot. Amikor nézem ezt a művet, szinte hallom a víz lágy suttogását, egy békés melodit, ami megtölti a levegőt.