A mű az éterikus szépségét ragadja meg a Roueni Katedrálisnak, amelynek összetett építészete a meleg, délidői fényben fürdik. A lágy pasztell színek és a fecskendő mozdulatok álomszerű minőséget teremtenek, szinte elmosva a homlokzat csodálatos részleteit, de mégis belső pillantásokat engednek a gótikus tornyaira és íveire. A fényes kék és arany ecsetvonások érzelmi reakciót idéznek elő, amely egyaránt nyugodt és inspiráló, meghívva a nézőt, hogy elveszjen a látványban.

Monet színhasználata különösen figyelemre méltó; a katedrális olyan tűnik, mintha ragyogna, amikor a napfény érinti, szinte olyan, mintha élne. A festékmozdulatok laza és folyékonyak, életet és mozgást adva a festménynek, visszhangozva a fény múlandó természetét. Ez a darab akkor készült, amikor az impresszionizmus átalakította a művészet világát, és azt jelzi, hogy Monet mély kapcsolatban áll a hellyel és innovatív megközelítésében az atmoszférikus hatások rögzítésére. Minden tekintet új árnyalatokat tár fel, összeolvasztva a valóságot benyomással — egy pillanat, amely felfüggesztett az időben.