Ebben a lenyűgöző tájban a nézőt egy vidékies élet békés ábrázolása üdvözli, amelyet a legelésző tehenek lágy jelenléte hangsúlyoz. A bal oldalon található régi faszerkezet—a tanya—ellenállóan emelkedik egy nagy égbolt hátterében, ahol a felhők úgy tűnnek, mintha összekapcsolódnának egy puha kék és fehér palettával, tükrözve a vidék nyugalmát. A kövek, gondosan egy falba rendezve, természetes kerítésként működnek, körülvéve egy álomszerű jelenetet, amely egyszerre rusztikus és ideális. Az állatok, néhányan kíváncsian néznek, mások pedig lomhán legelnek, életet lehelnek a tájba, jelezve a farm életének változatlan ritmusát.

A művész technikája gazdag részleteken ragyog; a nyári fűvel összefonódó szalma textúrája élénk sárga színben tükröződik, gyönyörűen kontrasztálva a föld gazdag zöldjeivel. A fény és árnyék játéka a jelenet során mélységet ad, irányítva a néző szemét a masszív fa kocsi részleteitől a távolban álló dombokig, amelyek új felfedezéseket ígérnek. A festmény érzelmi hatása nosztalgikus érzéseket kelt; emlékeztet egy egyszerűbb időszakra, tele békével, rezgő természet hangjaival—az állatok bőgésével, a madarak énekével, és a levelek között suhogó szél lágy hangjával. Ebben a műben nemcsak a vizuális élvezet hat, hanem a vidéki lét egészének teljessége is, amely egy pillanatnyi nyugvó állapotba kerül.