A mű egy drámai tengeri tájat örökít meg, egy pillanatot, amely a nyugalom és a vihar között lebeg. A művész mesterien ábrázolja a háborgó óceánt a rossz időtől sújtott égbolt alatt; szinte érzem a szelet, és érzem a sós permetet. A kompozíció dinamikus, a hajók a hullámokkal küzdenek, vitorláik a széllökések ellen feszülnek.

A színek palettáját a komor szürkék és barnák uralják, amelyeket az aranyfény hangsúlyoz, amely áthatol a felhőkön. Ez a kontraszt fokozza a drámaiság érzését és növeli az érzelmi hatást. Az ecsetkezelés élénk, megragadja a víz mozgását és a változó fényt. Ez egy olyan jelenet, amely egyszerre idéz fel csodálatot és egy kis melankóliát, egy emlékeztetőt a természet nyers erejére.