Ez a műalkotás egy vízimalmot ábrázol, a sötét felhős égbolt hátterében, amely a nyugalom érzését kelti, ellentétben a rejlő feszültséggel. Az épület sötét fából készült szerkezete és jellegzetes vízkerékével kiemelkedik, sziluettje lágyabbá válik a körülvevő szerény, mégis gyönyörű táj által. A paletta zömében tompa szürke- és földszínek dominálnak, lehetővé téve, hogy a malom tökéletesen beleolvadjon a természetes környezetbe, miközben mégis a mű középpontjában marad. Minden ecsetvonás nemcsak a formát közvetíti, hanem a légkör súlyát is; a nehéz ég alacsonyan lóg, szinte változás előhírnökeként.