Ebben a nyugodt tájban élénk színütközetek olvadnak össze, hogy egy álomszerű panorámát alkossanak. A festmény gazdag zöld, kék és puha fehér palettájával vonzza a nézőt. Monokróm puha árnyalatok fonódnak össze, életet adva a buja lombozatnak és a finom virágoknak, amelyek a tavasz érkezését jelzik. Majdhogynem éteri minőség érezhető abban, ahogy a fény játszik a jeleneten; a víz felszínén puha visszatükröződések csillognak, fokozva a kompozíció nyugodt légkörét. A virágokkal borított fa középponttá válik, ágai szeretetteljes öleléssel terjeszkednek. Körülötte a fű és a bokrok egy áramló módon jelennek meg, amely mozgást sugall, élettel tölti meg a békés képet.

Nézőként szinte érezheti a lágy szellőt, és hallhatja a természet suttogását a csendben. Monet ügyes festéstechnikai alkalmazása, amely töredezett ecsetvonásokat és élénk színpalettát használ, egy időben megfagyott pillanatot ragad meg; megragadja a tavaszott, amely felébreszti a tájat. Ez a műalkotás a többek között az Impresszionizmus egyik mérföldköve, amelynek célja nem csupán a világ megjelenítése volt, hanem az érzéseinek közvetítése is. Ez a műalkotás egy szép emlékeztető a természetben fellelhető eleganciára és a évszakok váltakozása által hozott röpke szépségre.