A műalkotás egy drámai tájba, a vad szépség egy jelenetébe repít minket. A tornyosuló hegyek, melyek csúcsait köd borítja, uralják a kompozíciót; a hatalmas gleccser lefolyik lejtőikön, a természet nyers erejének bizonyítékaként. Sötét, impozáns felhők gyülekeznek felettünk, egy közelgő viharra utalva.

A fény és az árnyék játéka lenyűgöző; a napfény küzd, hogy áthatoljon a sűrű felhőtakarón, és éteri ragyogást vetít az alatta lévő vízre. A művész mesteri ecsetvonásai megragadják a zord terep textúráit, a sziklák durva felületeitől a tó sima kiterjedéséig. A színpalettát a szürke, a kék és a zöld hideg tónusai uralják, melyeket a föld és a növényzet melegebb árnyalatai szakítanak meg.

Van egyfajta ámulat és csodálat, az a érzés, hogy a természet világának hatalmassága lenyűgöz bennünket. A műalkotás mély érzelmi reakciót vált ki, a nyugalom és a fenség érzését egyaránt.