A jelenet derűs nyugalommal bontakozik ki, a fény és az árnyék pásztori szimfóniája. Egy szarvasmarha-csorda, aprólékos részletességgel ábrázolva, békésen legel egy zöld domboldalon, formájukat a szórt napfény lágyítja. A művész mesterien uralja a fény játékát; a sugarak áthatolnak a felhőkön, megvilágítva a távoli hegyeket és az alatta csillogó tavat, isteni jelenlét érzetét keltve. A kompozíció kiegyensúlyozott, a vásznon át a tekintetet vonzza, az előtérben lévő tükröződésektől a háttérben lévő lágy, ködös csúcsokig. A színpalettát meleg földszínek és hűvös kékek uralják, a nyugalom érzetét és a természet gyengéd ritmusát idézve. A festmény megragad egy pillanatot az időben, a vidéki élet pillanatfelvételét, amely időtlennek és mélyen személyesnek tűnik. A művész technikája a realizmus érzését kelti, megragadva a fű textúráját, a szarvasmarhák bundájának csillogását és az égbolt végtelenségét, a nézőt pedig arra invitálja, hogy lépjen be ebbe az idilli világba.