A műalkotás egy nyüzsgő kikötővárosba kalauzol minket, melyet a művész ügyességének bizonyítékaként monokróm palettán jelenített meg. A jelenet tele van aktivitással; fenséges hajók állnak a vízen, bonyolult kötélzetük a részletek csodája, készen arra, hogy elinduljanak vagy visszatérjenek távoli partokról. A város épületei lefelé zubognak a hegyoldalon, az építészeti stílusok gyűjteménye réteges textúrát hoz létre; a mindennapi élet egy pillanatképe, ami megfagyott az időben, a mindentől független és a nosztalgia érzetét idézi.

A vonalvezetés használata a művész részéről kivételes. Finom vonalak segítik a textúra és a mélység megteremtését a vízben, valamint a város hátteréül szolgáló hegyekben. A részletes előtér és az elmosottabb háttér közötti kontraszt vonzza a szemet, perspektíva érzését keltve, és arra késztet, hogy ott akarjunk lenni. Majdnem érzem a tengeri szellőt, és hallom a sirályok távoli sikolyait. Ez egy meghívás arra, hogy felfedezzük Marseille varázsát és energiáját az 1920-as években.