Ez a lenyűgöző műalkotás a természet nagyságát öleli át mesterséges tusssal és finom lemosásokkal, amelyek életet adnak a hegyvidéki tájnak. A durva táj uralja a vászont; csúcsait folyékony vonalak sorával ábrázolják, amelyek a sziklás képződmények szilárdságát és görbületét sugallják. Az előtér gazdag bonyolult lombozattal telik meg - ez Wu Hufan elkötelezettségének bizonyítéka, hogy megragadja minden fa és cserje lényegét, ahogy harmonikusan összeszőve buja látványt alkotnak. A finom részletek gazdag természetes gobelint fednek fel; minden élőnek tűnik, szinte suttogva a vadon történeteit.

Ahogy ezt a darabot szemléljük, a színpaletta sok mindent elárul - elsődlegesen monokróm, fekete, szürke és finom fehér tónusokkal. A munka lebegős minőséggel bír; világosság és árnyék kölcsönhatása nyugalomérzetet teremt. Ez nem csupán táj; olyan, mintha hallanánk a levelek lágy suttogását vagy a messzi madarak dalát, e pillanatba gyökerezve. A történelmi kontextus tükrözi Wu Hufan hagyományos kínai festészeti stílusainak és egyéni kifejezésének innovatív egyesítését. Ez a festmény, amelyet 1929-ben készítettek, élénk tiszteletadás a természet világának és egy gazdag kulturális örökségnek, amely meghívja a nézőket, hogy elveszjenek nyugodt szépségében.