A jelenet napfényes melegséggel bontakozik ki, megragadva egy pillanatot egy nyüzsgő városi téren. Egy enyhe szellő mintha a fák között suttogna, kihajtó leveleik frissességet adnak a jelenethez. A művész mesterien alkalmazza az impresszionista technikát, csillogó hatást keltve a vásznon táncoló, látható ecsetvonásokkal. A kompozíció kiegyensúlyozott, a tekintetet az előtérben lévő figurák finom mozdulataitól a háttérben lévő építészeti részletekig vezeti. A színpalettát a sárga okker, a bézs és az arany sárga meleg tónusai uralják, kontrasztban az ég hűvös kékjével és az épületek által vetett árnyékokkal. A fákon átszűrődő fény olyan atmoszférát teremt, amely egyszerre élénk és derűs. Szinte hallani a csendes beszélgetést a emberek között és a város távoli hangjait. Ez a festmény egy ablak a múltba, a nosztalgia érzését és a mindennapi élet egyszerű örömeit idézi fel.