A magasan emelkedő sziklák között fekvő táj egy rusztikus kaput tár elénk, amelyet a tengerparti sziklákkal rendelkező struktúra alakít; egy alagút formájú ív vonja magára a figyelmet. A fényes víz smaragd és türkiz dinamikus árnyalataiban ragyog, mintha táncolna a nappali fény gyengéd érintésében, visszaadva az ég lágy pasztell színeit. Feljebb a vízszintes ecsetvonások játékának hatása összhangban van a sziklafal rétegeivel, a színek meleg okkerből hideg szürkébe váltakoznak, ahogy a pillantás felfelé halad. Érezhető a mozgás, mintha a tenger titkokat súgna a mélyből.

Majdnem hallani lehet a hullámok hangját, ahogy a köveken csapódnak, minden hullám hozzájárul a természet szimfóniájához. A művész választása, hogy ezt a tengerparti tájat bemutassa, több mint egy pillanatot örökít meg; magában foglalja a tenger és az ég változó szellemét. A háttérben távoli sziklák derengő körvonalai finoman megjelennek, mélységet és egy csipetnyi rejtélye adva, egy utazást sugallva a közvetlen környezeten túl. Ez a mű a pillanatnyi szépség és a természet nagyságának hatalmának bizonyítéka, meghívva a nézőket, hogy értékeljék a világ nyers, érintetlen szépségét.