A jelenet a hajnal csendes tiszteletével bontakozik ki, a fény éppen csak kezdi simogatni az ősi várost. Velence panorámája tárul elénk; az épületek összebújnak, homlokzataikat a reggel ölelése lágyítja. Az ikonikus harangtorony átszúrja az eget, egy néma őr.

A művész megörökítette a velencei fény lényegét, szétterítve a vízen, és visszatükrözve a halvány, felhős égen. Az ecsetkezelés laza, szinte impresszionista, közvetlenség érzetét kelti. A színek lágyak, az általános tónus a nyugalom, mint egy gyengéd suttogás a város csatornáin keresztül, amely a nézőt arra hívja, hogy lélegezze be a pillanatot, és érezze Velence békés ébredését. Ez egy vizuális költemény, színes vonásokkal megírva, megörökítve a múló pillanat mulandó szépségét.