A mű egy viharos jelenetbe ránt minket; a természet nyers ereje teljes pompájában látható. Egy móló, amelyet könyörtelen hullámok ostoroznak, a középpontba kerül, tele az elemekkel küzdő figurákkal. A művész mesterien ragadja meg a vihar káoszát; a sötét, örvénylő felhők drámai kontrasztot alkotnak a háborgó fehér vízzel. Ez egy zsigeri élmény; szinte hallani a szél zúgását és a hullámok csapkodását.

A kompozíció dinamikus, a háborgó tengertől a mólón lévő figurákig, majd a távoli erődítményig, a tünéspontig vezeti a szemet. A színpalettát a hideg, komor tónusok uralják, a drámát kiemelő fényvillanásokkal. Ez a festmény a csodálat és a sebezhetőség érzését egyaránt felidézi, emlékeztetve minket az emberiség bizonytalan helyére a természet hatalmával szemben.