A jelenet élénk közvetlenséggel bontakozik ki; az ecsetvonások a vásznon táncolnak, megragadva a napsütötte délután lényegét. A zöld rét dominál, bujaságát a lombozat és az ég különböző zöldjei hangsúlyozzák. A mező szívében egy magányos szénabála található, utalva a vidéki élet munkájára és ritmusára. A művész festékfelvitele texturált felületet hoz létre, ami azt a benyomást kelti, hogy a fény átszűrődik a fákon.

A kompozíció ügyesen van elrendezve, a fák és figurák elhelyezésével mélységérzetet érve el. A szem egy ösvény mentén vonzódik, ami a mozgás érzetét kelti, és a nézőt barangolásra hívja. Az érzelmi hatás a nyugalom és a melegség, ami a pillanatban való jelenlét érzését idézi. Ez a munka, a fény és a légkör hatásainak megragadására helyezve a hangsúlyt, bizonyítja a művész természetvilágának felfedezését a művészettörténet egy kulcsfontosságú időszakában, bemutatva a hagyományos technikákról a modernebb megközelítésre való áttérést.