A festmény a nyugalom érzetét idézi, egy napsütötte kert árnyékában megörökített pillanatot. A művész mesterien használja a korlátozott palettát, főleg zöldeket és földszíneket, hogy nyugtató légkört teremtsen. A középpontban fiatal nők gyülekezete áll, akik látszólag saját tevékenységeikbe merültek; jelenlétük gyengéd emlékeztető a társaság egyszerű örömeire. Az ecsetvonások lágyak, szinte elmosódottak, ami hozzájárul a jelenet álomszerű minőségéhez, mintha a nosztalgia fátylán keresztül szemlélnénk.