A festmény egy nyugodt, szinte álomszerű breton tájba merít bennünket. A kompozíció különálló területekre oszlik: egy buja előtér élénk zölddel, egy középső rész lágy, meleg őszi tónusokkal festett dombokkal, és egy háttér, ahol a halvány égbolt egy távoli erdővel olvad össze. Egy nagy épület uralja a bal oldalt, falai lágy kék és szürke színekben jelennek meg, ellentétben a jelenet többi részét uraló földszínekkel. Az ecsetvonások, láthatóak, de kevert, texturált felületet hoznak létre, ami fokozza a festmény általános nyugalmát. Szinte érzem a friss levegőt és a nap lágy sugarait azon a napon, ahogy a fény megfogja az arany leveleket, és az árnyékok a mezőkön nyúlnak.