A jelenet csendes nyugalomban bontakozik ki; egy téli táj, amelyet puha, púderes hó borít. A művész egy borús nap tompa fényét ragadja meg, ahol az égbolt halványkék és szürke finom árnyalataiban olvad a horizontba. A kompozíció egy ösvényre vonzza a tekintetet, amelyet időjárásnak kitett kőfalak kereteznek, ami egy erdőbe való belépésre utal. Két alak, néhány ügyes ecsetvonással ábrázolva, a hóban botorkál, fahasábokat cipel. Jelenlétük narratív elemet ad, ami a mindennapi élet egy pillanatára, a természet nyugodt szépségének hátterében a túlélés csendes cselekedetére utal.