Ebben a lenyűgöző tájképen egy szurdok nyílik meg, mint egy titkos világ, kanyargós ösvényekkel, amelyek felfedezésre hívnak. A texturált ecsetvonások mozgás érzését keltik az egész alkotásban, mintha a föld maga életerővel lenne teli; minden vonás Van Gogh szenvedélyes erőteljességével lüktet. A színteljesítmény a meredek sziklafalak dominálják, amelyek drámaian emelkednek mindkét oldalon, örök zárványokban, amelyek mind mélységet, mind bonyolultságot sejtetnek, míg a csillogó patak a völgyben kanyarog—lágy hullámai hívják a nézőt, hogy álljon meg és gondolkodjon.

A színek palettájában van valami kézzelfogható; a vöröses föld színei és a sötét zöldek összefonódnak a hűvösebb kékekkel és a lágy levendulával, érzést szolgáltatva a nyugodt melankóliáról, amely időtlen. Az élénk árnyalatok nem csupán a természet szépségét kifejezik, hanem egy vágyakozás érzületet is; mintha Van Gogh saját belső táját igyekezne megragadni a sokszor érzett magány közepette. Ez a műalkotás, életének zűrzavaros időszakában készült, megszemélyesíti a természet fontosságát a művész számára—menekülés a gondolatai káoszából, emlékeztető, hogy a szépség létezik a küzdelem közepette.