Ebben a vibráló jelenetben, a lágy kék és rózsaszín árnyalatok táncolnak az égen, csendes hátteret teremtve három kicsi halászcsónak számára, amelyek a part mentén horgonyoznak. A művész finom ecsetvonása ragyogó fényt csapdába ejt a víz felszínén, szinte arra hívva a nézőt, hogy közelebb hajoljon, és hallja a víz csókját a csónakok oldalán. A háttérben a szikla szilárdan áll, de melegen öleli körül a jelenetet, barátságosan fogadva azt. Minden ecsetvonás egy történetet mesél, feltárva Monet tudását a fény és a szín változó hatásairól naplementekor.

Ahogy a nap lemegy, az ég színek örvénylésében virágzik: őszibarack, levendula és a legfinomabb aranyhullámok, míg a csónakok, az éles árbocokal, nyugalmat és csendet ajánlanak a vibráló háttér előtt. Ez a mű példázza az impresszionizmus képességét az elillanó pillanatok megörökítésére, nosztalgia és nyugalom érzéseit ébresztve. A táj, amely könnyen felismerhető azok számára, akik ismerik Étretatot, emlékeztet a természet szépségére és a szürkület gyorsan múló szépségére.