A műalkotás egy magaslati birodalomba repít; a hegyek puszta nagysága és a gleccserek hatalmassága lélegzetelállító. A művész ügyessége a fény játéka a havon és a sziklán való megragadásában figyelemre méltó. Szinte érzem a friss, hideg levegőt. A kompozíció a szemet vezeti az előtér durva terepétől a távoli, hófödte csúcsokig.

A színek finom eltolódásai, a jég hűvös kékjétől és lilájától a sziklák melegebb barnáiig és szürkéiig, a mélység és a távolság érzetét keltik. Az akvarell használata finom érintést tesz lehetővé, fokozva az éteri hangulatot. A kis figurák jelenléte az úton mértékérzetet ad, hangsúlyozva a táj hatalmasságát. Ez a természet erejének és a művész azon képességének a bizonyítéka, hogy ezt az erőt a papírra tudja fordítani.