Ez az élénk jelenet egy békés folyóparti pillanatot ragad meg, ahol egy magányos tehén áll a buja zöld parton egy nyugodt víztükör mellett. A festő ecsetvonásai gazdag textúrájúak és elevenek; vastag, fényben csillogó pöttyök és vonalak idézik a folyó gyengéd fodrozódását és a levelek susogását. A kompozíció a részletesen megfestett tehéntől és gyepfelülettől a távoli fák és bájos házak vonaláig vezeti a tekintetet, tökéletes egyensúlyt teremtve a természet szépsége és az emberi jelenlét között.

A színpaletta földes zöldekből, meleg barnákból és lágy kékekből áll, amelyek harmonikusan olvadnak össze, hogy egy késő nyári vagy kora őszi nap nyugalmát közvetítsék. A víz tükröződése mesterien van megfestve, megsokszorozva a táj mélységét és csendjét. Érzelmileg a festmény nyugodt, elmélkedő hangulatot áraszt – mintha éreznénk a hűvös szellőt és hallanánk a természet halk suttogását. Az impresszionizmus fejlődő korszakából származik, mély tiszteletet tükröz a fény és a légkör iránt, jelentős pillanatot jelölve a tájképfestészet történetében.