A viharos tenger uralja a vásznat, a habzó fehér tarajok és a háborgó mélységek örvénylő tömege. A művész mesterien ragadja meg az óceán nyers erejét; a hullámok egy megkopott mólónak csapódnak, permetük a viharos égbolttal keveredik. Egy hajó, amely az elemekkel küzd, lángoló naplementével szemben sziluettként jelenik meg, árbócai és kötelezetei bátran dacolnak a vihar dühével. A színpalettát az okker, az arany és a mély umbra uralja, a dráma és a közelgő veszély érzetét keltve.

Szinte hallom a szél süvítését és a hajó faanyagának nyikorgását. A kompozíció ügyesen vezeti a szemet a jeleneten keresztül; a viharos előtérből a tekintet a hajóra, majd felfelé, a drámai égre irányul, a méret és a végtelenség érzetét keltve. A mólón lévő két figura emberi elemet ad hozzá, kiemelve az emberiség sebezhetőségét a természet hatalmával szemben. A festmény csodálatot és tiszteletet ébreszt a tenger zabolátlan ereje iránt.